Miért kezdenek úgy viselkedni bazáros honfitársaik, ahogy a mediterrán országokba, és az araboknál szokás? Ez a kérdés csalóka, mert azért nem csináljuk valami jól.
Ebben a cikkben azon dühöngök, hogy miért egyre nehezebb nyugodtan nézelődni egy vásárban, vagy egy turisták által látogatott helyen Magyarországon.

Karácsony másnapján kimentünk Szentendrére sétálgatni. Azt gondoltuk kihalt lesz a belváros, de tévedtünk. Tele volt turistákkal, többnyire oroszokkal, és a szűk belvárosban szinte minden nyitva volt. Bazár bazár hátán. Itt ismét találkoztam egy egyre inkább elharapózó jelenséggel. Az eladók egy része kint állt a boltja előtt és úgy próbált viselkedni, ahogy egy arab fűszerárus szokott.

Rosszul álcázott ragadozó tekintettel lesték az arra járókat, és aki fél másodpercnél több ideig nézett a standjuk körülbelüli irányba, arra rávetették magukat. Sokszor elég volt csak a környéken lenni. Ragadtak mint a piócák, agresszívek voltak, mint a hiénák... Olyant is láttam, hogy két egymás melletti hasonló dolgokat áruló boltnál, ha az egyik árus nem volt éppen kint, akkor a szomszéd megpróbálta átcsalni az ott nézelődőket.

Aztán kénytelen voltam átélni egy esetet, ami már kimerítette a BTK 113. paragrafusának 4. bekezdésébe foglalt szemmelverés tipikus esetét. Az egyik különösen agresszívan viselkedő eladó/tulajdonos, miután sikertelenül próbálta megszerezni szomszédja potenciális vevőit, újabb áldozatot keresett. Én voltam a legközelebb... Az utca közepén sétáltunk, és persze eszünk ágában sem volt kétes eredetű és minőségű, ám kétségtelenül baromira drága, messziről hímzett terítőknek és ruháknak látszó tárgyakat venni. A fickó megpróbálta felkelteni a figyelmemet. Úgy bámult oldalról, hogy attól egy megtermett vadgesztenyefa is menten elszáradt volna. Én viszont ilyen helyzetben azért sem szoktam odanézni, ami az első céljuk általában az ilyeneknek. Miután idővel erre ez az egyed is rájött, szépen abbahagyta a szemmelverést és folytatta a boltja előtt felgyülemlett hó arrébb taszigálást.

Namost ennek az embernek a pillantásában valami hihetetlen agresszió volt. Mármár gyűlöletet is éreztem. És akkor elégondolkodtam azon, hogy miért kellett ennek így alakulnia. Régebben, jó 15-20 éve nem volt ez jellemző honfitársainkra. Akkor jobbára békésen álldogáltak vagy üldögéltek az eladók a standjaik mögött, és teljesen normális, udvarias eladók módjára viselkedtek. Vagy csak szépülnek az emlékek? Na jó, azért nem voltak annyira békések, de a mostanihoz képest álom volt a dolog.

Amikor először szembesültem Korfun azzal, hogy az árusok hogy invitálják kuncsaftjaikat, sőt, a pincérek is kint álltak az utcán, amikor éppen nincs dolguk, és minden arra járót leszólítottak, eléggé meglepődtem. Nem ehhez voltam szokva. Kellemetlenül éreztem magamat. Aztán később jártam Jordániában. Mielőtt mentem, már készültem erre. Nos az volt a véleményem, hogy igaz ugyan, hogy ők még rámenősebbek, méginkább ragadnak, sőt képesek fogdosni is az embert, de nekik valahogy mégis sokkal jobban áll ez a dolog. Gondolom azért, mert ez náluk része a kultúrának, több ezer éve így élnek, így belülről fakad nekik és őszintén csinálják. Míg a magyaroknál ez egy felvett, tanult, sőt erőltetett viselkedési forma, csakis a pénz ál mögötte, és ezzel nem keverednek kulturális indítékok. Ebből lesznek aztán az ilyen szemelveréses agresszív esetek.

Persze tudom, hogy a pénz (a szükség) nagy úr tud lenni, és a turistáknak vackokat árulni nem egy előre tervezhető és könnyű megélhetés, de azért sajnálom, hogy nem nagyon lehet nyugodtan végigmenni egy bazársoron. Békésen nézegetni a kirakott dolgokat úgy, hogy nem mászik az ember nyakára egy két lábon járó pióca, aki szétrobbantja ezt a békés vasárnap délutáni érzést. És vásárolni is szívesebben vásárlok normális, kedves eladótól...

Remélem, hogy idővel finomodnak azért ezek a módszerek, az emberek, és honfitársaink is jobban fogják ezt csinálni. Bár lehet, hogy arra még nagyon sok évtizedet kell várni... Addig meg nincs más, nekem kell ezt megtanulni jobban kezelni.

(Megjegyzem, hogy természetesen nem minden árus viselkedett így ott, és máshol sem mind ilyen.)