Argent blogja

Ma reggel tanúja voltam egy nem túl barátságos beszélgetésnek, ami egy biciklis futár és egy járókelő között zajlott.

A helyszín egy forgalmas budapesti aluljáró vagy inkább gyalogos átjáró. A bringás ment hosszában, a gyalogos meg nem annyira figyelt, és oldalról majdnem nekiment a biciklisnek.

Na ekkor a futár rosszallással a hangjában (finoman fogalmazok) közölte a gyalogossal, hogy figyelhetne jobban. Majd továbbindult. A gyalogos, aki egy 45-50 körüli öltönyös, nyakkendős férfi volt utána szólt, hogy figyeljen ő jobban, ha már a járdán biciklizik. Na erre persze a futár azonnal megállt, mert egy visszaszólást nem lehet szó nélkül hagyni az ő szakmájában ugye. Ám érezte, hogy van némi igaza a másiknak, mert némileg (de azért nem nagyon) más hangnemben folytatta. Elkezdte magyarázni, hogy itt jön a bicikliút, és izé, meg bigyó. Na a továbbiakat már nem hallottam, de nem hiszem, hogy sokminden történt. Az igazsághoz még hozzá tartozik, hogy a bringaút véget ér a tábla szerint és ténylegesen is az átjáró előtt, és újra kezdődik utána. Azaz az átjáróban a KRESZ szerint csak tolnia szabadott volna a gépet a srácnak. Ami persze a gyakorlatban kissé abszurd, nem is ezért hibáztatom a srácot, hogy ezt nem tette.

Még mielőtt leírnám azt, amiért ezt a bejegyzést tettem, leírom egyik saját esetemet. Jó 100 méterre a fenti helyszíntől, valamikor tavasszal talán engem is majdnem elütött egy biciklis lány. A zebrán mentem át éppen, és nagyon el voltam gondolkodva valamin. Zöld volt a gyalogosoknak, de ez most mindegy. A gyalogátkelőhely mindkét oldalán ki van alakítva egy lejtős lehajtó, amin kiválóan le és fel lehet tolni a babakocsit, és bringával is könnyen lehet közlekedni. Ez ugye gyakori dolog. Már majdnem átértem, amikor szemből nagy gázzal lehajt a zebrára egy lány ezen a lehajtón, és majdnem elüt. Ő nem volt futár, vagy legalábbis akkor nem volt úgy öltözve, mindenesetre az én ízlésem szerint már megengedhetetlen hangnemben közölte, hogy hogy gondolom már ezt, mivel ez ugye bicikliút, majd továbbment. Én nem szóltam, mert akkor hirtelen felindulásból csak a lány hangnemében tudtam volna válaszolni, azt pedig később megbántam volna.

Ki is írta, Kundera, hogy az arcátlanság egy bizonyos szint felett bénítólag hat a hallgatóságra? Ugyanis úgy másfél méterrel a bicikliút vége tábla után mondta ezt a lány. Ahol a KRESZ szerint szintén csak tolni lehetett volna a bringát. Zebrán keresztbe.

Mesélhetnék még jó pár történetet, sajátot is párat, látottat még többet. A net is tele van ilyenekkel. Tudjuk azt, hogy jelenleg a főváros nagyon rosszul áll bicikliutak terén, tudjuk, hogy életveszélyes bringával közlekedni, tudjuk, hogy az autósok egymásra se figyelnek, hátmég a biciklisekre. Tudjuk azt is, hogy a bringásokkal mindenkinek bajuk van, az autósoknak is, a gyalogosoknak is. De az miért van, hogy a biciklisek, különösen a futárok háborút viselnek az egész világ ellen? Miért érzik azt, hogy kötelességük minden autósnak és gyalogosnak jól beszólni, aki nem a szájuk íze szerint cselekszik? Miért kell bunkónak és agresszívnek lennie valakinek azért, mert hivatásszerűen teker? Ez pályaalkalmassági feltétel? Jó, tudom, cinikus vagyok, és általánosítok. De milyen morális alapon várja el bármilyen csoport, hogy a társadalom többi része elfogadja őket, és érzékeny legyen a problémáikat, ha ők végtelenül ellenségesek mindenkivel szemben? Így próbálják nevelni a többi közlekedőt? Félek, hogy így nem fog ez menni.

Az rendben van, hogy ha nem feltétlenül muszáj, akkor nem szállnak le a gépről, de ha már így van, akkor tudatában kéne lenni annak, hogy a tilosban járnak, és nem pofátlanul beszólni mindenkinek.

Szóval miért visel önkéntes háborút a biciklis futár társadalom mindenki ellen? Ráadásul egy olyan háborút, amin hosszú távon csak veszíteni tud...